ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
KMOSZ
Nem nyugszunk bele
Honlap
ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
.sic
NEM
Putnoki TV
Historica
Putnoki TV
Magyar Interaktív Televízió
Nemzeti Televízió
Segítség
Magyar egység mozgalom
EU-tanázia
Magyar Kárpát Doktrína
NYILATKOZATOK
TURUL hírkövető
A kinevezés bűncselekmény
Lycos MultiMania

Ki olvas minket

Oldalainkat 73 vendég böngészi
Bujdosó elmélkedés Tiszta háttér rosszul látóknak, nyomtatóbarát verzió E-mail
(0 értékelés)
Publicisztika
Szerkesztette: szerkesztőség   
2017. február 14. kedd, 15:55
(Varga László, jezsuita)

A mi sorsunk az egyik magyart kétségbe ejti és káromkodásra bőszíti, a másikat árulóvá teszi fajtája ellen, a választottakat pedig hódoló imádságra indítja. A káromkodónak soha sincs igaza, mert rossz a szemmértéke, az áruló kivégzi becsületét és elöli a lelkét, az imádkozó bemegy az isteni fénybe és megváltja nemzetét. Új gondolkodást, új beszédet kell most tanulnunk, hogy kimondhassuk a magyar lét titkát. A múltban is hirdették ezt többen, de nem állítottuk az érzés tengelyébe, most azonban maga a helyzet parancsolja, hogy egyetlen járható útra lépjünk, amely nyitva áll előttünk. Paraszti nyelven mondva így hangzik a magyar hitvallás:

Századok királya, mindenható Isten! Bilincsbe verve, bujdosva, koldusan, mi árva magyarok hálát adunk neked, mert öröktől fogva akartál minket. Urali pusztákon nemzetbe gyűjtöttél, szép hazát adtál a Kárpátok alatt, és pogány őseinket szívedbe fogadtad. Európa szélén ott vertünk tanyát, ahol folyton dühöng a vérivó vihar. Gyilkos Ázsia hordái zúdultak ránk sokszor, s mindig többen voltak, mint a magyar. Bizony magunk ellen is vétettünk nagyot, egymás vérébe balgán vertük a csapot, de bármi történt, te mindig vigyáztál ránk, s hatalmad csodája, hogy még áll hazánk. Valami nagy szándékod van velünk, valami cél, amitől eddig iszonyodva szöktünk. Mi akkor hittük volna, hogy Apánk vagy, ha mosolygó békében szedhetjük szőlőnket, és borunkat dicsérve dalolnánk neked. Miséztünk volna Szent Fiad kínjáról soha sem tudva, mi a nemzeti kereszt.  Nem engedted, hogy végig gyermekek maradjunk, akik pénzzel, könyvvel, karddal játsszák az életet, mert isteni sorsra szántál minket, de hinni nem akartuk, hogy ennyire szeretsz. Az erősekre nem kell vigyáznod, nem is kívánatos nekik az országod, a gyöngéken mutatod meg hatalmadat, akik tiportan tanulják, mi az alázat.  Kérünk, Uram, adjad, hogy megértsünk téged, ki a halandók élén véresre verve, hősen viszed a gyalázat fáját, hogy veszted által legyünk mi élők. Poklot, halált, bűnt legyőzted, s akiknek ez kell, követnek téged. Rajtuk nem fog semmi végzet, nem árt nekik ádáz csapás, minden kereszt növeli őket, és tanúid lesznek neked, az erősnek. Edzi őket börtön, kínzás, nem árt nekik ostor, bitófa, s bátran mennek a halálba. Keményebben a zsarnoknál: míg testük omlik kín tüzébe, lelkük fut a te szívedre, mert neked van szíved szeretni minket, és erődet a gyöngéken mutatod meg. Ezért Jézus, megyünk veled az éjszakába, ahol elárultak és bilincsbe vertek, megyünk veled a bíróságra,  ahol a gazság ül törvényt: megyünk szíjjal, tövissel veretni, hiszen a te tested vagyunk, bennünk te vérzel most is tovább a földön, és a mi keresztünk is a tied. Véredhez ontjuk vérünket, keresztfád alá a vállunkat adjuk és veled vonszoljuk a Golgotára. Mohács óta minden csatánkon vesztettünk, de ha veled harcolunk, biztos a győzelmünk, mert te vagy a halálban győztes óriás, te vagy a föltámadás. Ha akarnád, minden gőg porba rogyna előtted, de rabszolgák imádata nem kell neked. Te a szabadság ura vagy, s míg tart az idő, eltűröd, hogy hetyke vakság ne lássa, hol a végtelen erő. Te vagy a vezérünk és minden fegyverünk, s öldöklő gépeket nem is kívánunk, ha te vagy a mi ronthatatlan várunk. Mások csak bízzanak acélos hadakban,  a mi diadalunk egyedül nálad van. Más sorsot nem adhatsz annak, akit szeretsz, csak szemet és szívet is adj hozzá, Uram, hogy értse már a magyar, mekkora áldás és dicsőség a kereszt. Akkor egyek leszünk a fő Akarattal, s az egész világ nem bír velünk. Akkor a gonoszok csak a vésőid lesznek: a mi márványunkat faragod vélük,  s ha kész a remekmű, elhajítod hitvány eszközödet. Elvetted földi fegyverünket, nem való e játékszer felnőtt nagyoknak, amivel kamaszok marakodnak.  Ha megnyitod szemünket, hogy a titkot lássa, sohasem hódolunk a bamba pogánynak, mert Jézus barátai a szenvedő népek, s csak értük teremtette a földet, akik az egész világgal dacolni mernek.  Ezért köszönöm, Uram, hogy magyarnak alkottál, s az utolsó napig az akarok lenni. Ámen.

(Brüsszel, 1960)

(Varga László S.J.: A magyar titok Don Bosco Bp. 2007.)