ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
KMOSZ
Nem nyugszunk bele
Honlap
ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
.sic
NEM
Putnoki TV
Historica
Putnoki TV
Magyar Interaktív Televízió
Nemzeti Televízió
Segítség
Magyar egység mozgalom
EU-tanázia
Magyar Kárpát Doktrína
NYILATKOZATOK
TURUL hírkövető
A kinevezés bűncselekmény
Lycos MultiMania

Ki olvas minket

Oldalainkat 107 vendég böngészi
Elgondolkodtam (líra prózában) Tiszta háttér rosszul látóknak, nyomtatóbarát verzió E-mail
(2 értékelés)
Rőczey János, Genf
Szerkesztette: szerkesztőség   
2017. június 26. hétfő, 13:45
Nem csak én tartom magam a világ közepének, hanem, - ha nem tévedek, -  te is, de mindenki!
És úgy is él.

Ő a legfontosabb,  hacsak nem tart másokat még fontosabbnak.
Mint az édesanyák, kicsinyeiket.

Mindenki, egyenként, külön külön , a világ közepének tartja magát. Ha egyedül van.
Nem hangoztatja, hiszen nem illik.
De mindig saját szájába teszi falatot. Családi körben is,  noha gyerekek, betegek szájába is tesz, de sajátját sosem hagyja ki.
Amíg teheti.
Sokan vagyunk, s egyre többen vannak, akik nem tehetik. Nincs betevő falatjuk.

Nem, nem okoskodni, nem vetélkedni igyekszem.
Noha be kell bevallom, minden vetélkedésben győztes  szeretnék lenni.
De nem csak sajnálom azt, akit legyőztem, mert felvilágosítottam. Hogy vajon elfogadja,  meggyőztem- e? Kérdés.
Vagy csak  fájdalmat okoztam, mert az bizony nem másodrendű!
De minden, minden amit elrontottunk, ésszel és szeretettel kiküszöbölhető, legalábbis enyhíthető lenne. S ez is valami!
Lehet, hogy eszünk nem áll mindig rendelkezésünkre, pedig azzal sok bajt elkerülhetnénk.
 De hát nem egyedüli eszközünk. Szívünk is van, meg gyomrunk, meg  vérmérsékletünk. Azok beleszólnak.

De induljunk ki abból, kezdjük úgy el, hogy  elfogadható mértékben, de megvan.     Az eszünk.

Persze az is igaz,  mindenkinél más mértékben.

Érdekes és megnyugtató ugyanakkor, hogy  mindannyian elégedettek vagyunk azzal, ami van.
(Ez mellékes, csak most  jutott eszembe.)

Használjuk hát eszünket mindig, ha van.         Ez ellen senki sem tiltakozik.

 
Minden ember csak saját fejével képes gondolkodni. (Néha sajnos, aszerint cselekszik.)
Érzi, a maga számára ő a világ közepe.
De erről nem tehet.  Így született.

De most arról legyen szó, mi tehetünk. Valami jót.

Úgy gondolom  minden megoldható, ami tőlünk, akaratunktól függ. Folytassuk hát a másikkal. A szeretettel. A felebaráti szeretettel.

Látom egyesek legyintenek.  Egyesek azért, mert
összecserélik a  szerelemmel.
(Szegény németek, nekik nincs két szavuk rá,  csak egy, die Liebe. Nekünk meg kettő kettő is akad: szeretet, szerelem, mégis összecserélik sokan.)

SZERETET.  Nagy betűvel.

Látom, egyesek szájukat húzzák.  Érzelgős. Nem tárgyilagos Nem katonás.

Hát ebben  is  megoszlunk.
Nem baj,  ez is csak az eddig mondottakat hangsúlyozza, igazolja, támasztja alá.
Különbözők vagyunk! (Nem gúnyolódom.)
Hála Istennek!
                                                     *
Én valójában  most nem is  töprengek, csak úgy teszek, s mindenki sejti, gyanítja,  hogy a végén valami fontosat szeretnék mondani.

Tehát alakoskodom?
Nem, csak üzletet  szeretnék kötni. Veletek.

És érdeklődést keltek. Illetve igyekszem.

Hát folytatom.
                                                           
Adni szeretnék nektek, az olvasóimnak adni valamit.
Aminek örültök és  boldoggá tesz.

De  ezzel persze engem is . Mert adni jó.

Szeretetemet, nagyrabecsülésemet  szeretném kifejezni, testvéreim, irántatok.
                                                       
                                                        *

S keresem a világformulát, amit Einstein hiába  keresett. Nem sikerült.

Az egész világét akarta! Azét, amit  nem ő teremtet?

Tehát hasztalan igyekezett.

 Bizony,  nem mi vagyunk a világ.

 Csak a közepe.
 Ebből indultunk ki. Ebből induljunk ki. Mindig. Ez tény,hogy így gondoljuk.
                                                         *

Ahogyan  a pusztán materiális világban  az összetartó erő a gravitáció,  az élőlények világában az ösztön, az ösztönös vonzalom egymás iránt.  
Tehát  növénynél, állatnál a szeretet ellenkezője, az, hogy elfogyasztják a gyengébbet.
Az emberek világában   nem az, hogy egymásból élünk, hogy legyőzzük, elfogyasztjuk a másokat,  hanem hogy dolgozunk.
Dolgozunk, hogy élhessünk, hogy éljünk.
Ésszel és szeretettel. Felebaráti szeretettel!

 S ez  természeti törvény!
 Nem tőlünk függ. Így alkottak bennünket. Az egész emberiséget.

Tehát akár akarjuk, akár nem, be kellene tartani.
Sokan nem hiszik,  Pedig létérdekünk lenne.

 De persze, mivel szabadok vagyunk, fordulhatunk ellene is. Törvénytelenséget elkövethet az ember.  Emberi dolog.

De az a természet törvényein, a természeti törvényeken, semmit sem változtat.

Egyezzünk hát meg:
Én  nem ártok neked s te ne  nekem.
 
Keresed levezetésemben a hibát?   

Persze, mert már, ösztönösen is, de újabban egyre inkább csak vetélkedünk.
Ez viszont éppen abból ered, hogy  mindannyian , valamennyien, te is meg ő is, külön-külön,  a világ közepének tartjuk magunkat. Gondolatban jogosan s ennek következtében a mindennapi gyakorlatban is.
Persze nem a materiális  valóságban, de  gondolkodásunkban  Tehát  tevékenységünkben, tehát  a gyakorlatban.
                                                            *

Tényleg abba kellene már hagyni ezt az örökös, ezt a  haszontalan vetélkedést.
Ma már ez lett szinte  mindenkinek  kizárólagos napi  tevékenysége.
Tv-ben, társaságban,  sportpályán. Még a családban is.

De leginkább a munkahelyeinken! Tehát még ott is,  ahol  együttműködésünkből pénz származna. Több pénz az eddiginél.  
Az életünk fenntartásához pedig ma már nélkülözhetetlenen pénz.

Semmi hasznunk sincs a puszta, az örökös vetélkedésből. Csak annyi, hogy legyőztem testvéremet, felebarátomat.
Egyikünk örül, míg a másik dühöng. Elkeseredik.

Azt hiszem, hogy aki életcéljának tekinti a vetélkedést felebarátaival, az nem hisz Istenben.   -    Gondolkozz csak!

A munkahelyünkön  kárt okoz. Kisebb lesz a közös haszon!
 
Ott is a vetélkedés az elsődleges célunk.

Pedig a vetélkedés csak belénk ültetett  hasznos ösztön.
Gyermekeknél főleg játék.  Játék. A vetélkedés csak edzés.  Képességeink, készségeink elsajátítására, növelésre. De nem ez a cél. Ez csak felkészülés,  előgyakorlat a sikeres együttműködés érdekében.
 
Ne vetélkedjünk hát reggeltől estig!
 
Persze öreg vagyok    - mondod, mondják nekem  -  és fáradt!
Nem akar vetélkedni!

Igaz fáradt vagyok, de  sokat is tapasztaltam.
S amit mondok, az tapasztalat.
Mindennap gyűlik. Még ma is.

De mondhatom  tanácsomat másként:

Kössünk üzletet. Én adok neked, olyat amit használni tudsz, aminek örülsz, amire szükséged van,  te meg fizetsz érte, illetve megveszed, s te is adsz nekem  én  meg, jó áron, megveszem  tőled. Megfizetlek. Tisztességes üzlet.

Hidd el, minden  együttműködés az!

Mindannyian jól járunk, ha őszintén szeretjük egymást, felebaráti szeretettel, s jó testvérek maradunk.

EU, 2017, május 15. - június 18.

János (90)
JJR