ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
Nem nyugszunk bele
Honlap
ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
.sic
NEM
Putnoki TV
Historica
Putnoki TV
Magyar Interaktív Televízió
Nemzeti Televízió
Segítség
Magyar egység mozgalom
EU-tanázia
Magyar Kárpát Doktrína
NYILATKOZATOK
TURUL hírkövető
A kinevezés bűncselekmény
Lycos MultiMania

Ki olvas minket

Oldalainkat 55 vendég böngészi
Theologia burana Tiszta háttér rosszul látóknak, nyomtatóbarát verzió E-mail
(2 értékelés)
Prof. Dr. Pungur József, Edmonton
Szerkesztette: szerkesztőség   
2017. szeptember 02. szombat, 16:28
- Akik Istent keresik, azokat Isten megtalálja.

  • Isten jelenléte először félelemmel tölt el, amikor kiderül, hogy nem ítélni akar, hanem szeretetéről biztosítani, akkor jelenléte lenyűgöző lesz.
  • Isten jelenléte miatti félelemben az a vígasztaló, hogy ő közel van.
  • Isten a legfejlettebb állatot választotta, hogy felemelje magához, ezért lelkét lehelte belé és emberré tette. Ez az ember nagy lehetősége
  • Az emberek nagy része kiveti magából az isteni lelket, mert csak állat akar maradni. Ez az ember tragédiája.
  • A legtöbb vallásnak csak alapítója és szent könyve van. A kereszténységnek ezeken túl pedig egy feltámadt személyisége – a Megváltó.
  • Isten, a legtöbb vallásban nyomokban jelen lehet, a kereténységben viszont emberré lett, s így mutatta meg kicsoda Ő.
  • A vallások többsége törvényvallás. A kereszténység a szeretet vallása. Ez erőssége, de gyengéje is.
  • A vallások olyanok, mint a különböző tisztaságú vízzel telt poharak. A Kereszténységé a legtisztább, mert benne az Élet vize van.
  • A Kereszténység nem filozófia, mégcsak nem is vallásfilozófia – csupán használja a filozófia eszköztárát sajátos üzenete kifejezésére korról korra.
  • A keresztény teológia csupán a vallás kognitív kifejezése. A vallást teljessé az ehhez tartozó emocionális és akarati oldala teszi.
  • Sok ember számára a kereszténység olyan, mint gilisztának a napfény. Amint földalatti búvóhelyéről a felszínre kerül, s a Napba néz annayira megrémül, hogy gyorsan visszabújik a föld sötétjébe –  amelyben születet, él és elpusztul.
  • Az emberek többsége olyan mint a galacsin-hajtó bogár. Nem tudja, hogy miért kell egész életében a föld sarából vett golyót görgetni, mégis görgeti elszántan, megszállottan és cél nélkül, mely egyre ngyobb lesz s mikor már nincs ereje tovább – a sárgolyó maga alá temeti.
  • A galacsinhajtó bogár – ha minősíthető erkölcsileg –, magasabban áll az embernél, mert nem veszi el furfanggal vagy erőszakkal  a másiktól  magáénál nagyobb galacsint!
  • Ha az embereket a rusnya hernyókhoz hasonlítjuk melyek a levélrágásba eltöltött unalmas életüket begubózásban végzik. Vajon tudják-e, hogy ebből egyszer kitörnek, s színekben pompázó lepkeként újjászületve a kék ég és a Nap felé fognak szárnyalni?  

Dr. Pungur József
Kárpáti Harsona főmunkatársa