ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
KMOSZ
Nem nyugszunk bele
Honlap
ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
.sic
NEM
Putnoki TV
Historica
Putnoki TV
Magyar Interaktív Televízió
Nemzeti Televízió
Segítség
Magyar egység mozgalom
EU-tanázia
Magyar Kárpát Doktrína
NYILATKOZATOK
TURUL hírkövető
A kinevezés bűncselekmény
Lycos MultiMania

Ki olvas minket

Oldalainkat 4 vendég böngészi
Fohász a szélfúvásban Tiszta háttér rosszul látóknak, nyomtatóbarát verzió E-mail
(2 értékelés)
Mihályi Molnár László, Szepsi, (Felvidék)
Szerkesztette: szerkesztőség   
2017. szeptember 18. hétfő, 23:17
(Mács József emlékére)

Suttog a szél, jajgat a szél...
Felvidéken, Palócföldön, Rima parton,
Sajó mentén, Balog völgyön  suttog, jajgat, sír, mesél.
Itthon vagy már, visszajöttél,  
megpihenni hazatértél ,
mögötted sok, ezer örvény,
vár az Örök Csillagösvény:
ez a Törvény.

Jajgat a szél, suttog a szél
sólymok szárnyán fenn az égen,
lenn a mélyben, a gyökérben,
sudár fákban az ágvégen,
itt a völgyben, sírgödörben,
kínból fogant örömökben:
ezért éltél,
hogy a télben, sötétségben
és örökös szélfúvásban,
történelem viharában
igaz szóval megigézd.
S nem hallgattál,
ha mindezért
nem is kaptad meg a részt.

Jajgat a szél, suttog a szél
az élőknek álmai közt,
őseidnek sírja fölött,
a meggyötört Gömörország
népe örök vágyaiból fogalmazott sorok útján
most már végleg hazaérsz.

Itt születtél, itt e tájban.
Az apáknak igazában,
szép anyai ölelésben,
karja-szava melegében nevelkedtél,
s mint egy herceg elindultál
világ ellen: népedért.

Viaskodva káprázattal,
országrontó sárkányokkal,
koncra váró keselyűkkel,
s ide tért meg minden út,
hogy elmondhasd mindeneknek:
élőket és eljövőket féltő hittel --
magyarul

Mennyi szitok, mennyi átok,
harangvesztő szolgaságok közt dacoltál,
s hű maradtál:
hű a szóhoz, hű e néphez ,
amit adott sors és végzet -
magyarsághoz, emberséghez.
Betelt ím a vitézséged:
a próbákat kiálltad !
Örök Igaz Bíró előtt
már megállhatsz  igazaddal,
s ha eljön a végítélet,
megbékélhetsz
diadallal.

Siralmaknak helye nincsen,
osztozunk a közös kincsen,
s nincs minálunk gazdagabb.
Mert az írás, mint a forrás
a mélységből felfakad,
és a műved, mit ránk hagytál,
amíg szól a magyar ének,
dicséretet zeng a lélek,
általunk is: megmarad.
Amen

(Mihályi Molnár László)