ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
Nem nyugszunk bele
Honlap
ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
.sic
NEM
Putnoki TV
Historica
Putnoki TV
Magyar Interaktív Televízió
Nemzeti Televízió
Segítség
Magyar egység mozgalom
EU-tanázia
Magyar Kárpát Doktrína
NYILATKOZATOK
TURUL hírkövető
A kinevezés bűncselekmény
Lycos MultiMania

Ki olvas minket

Oldalainkat 61 vendég böngészi
Demokrácia — nép ellen a nép nevében Tiszta háttér rosszul látóknak, nyomtatóbarát verzió E-mail
(5 értékelés)
Csapó Endre, Sydney, Ausztrália/Új-Zéland
Szerkesztette: szerkesztőség   
2017. szeptember 19. kedd, 00:05
A demokácia ma a leggyakrabban használt kifejezés a politikai megnyilatkozásokban. A szó magyarra fordítva: népuralom. Ez minden más nyelvben is ugyanezt a fogalmat jelöli. Ennél fogva általánosan elfogadott nézet, hogy az uralmi rendszerek között ez a legmegfelelŒbb, mert kifejezi a többség akaratából eredŒséget.

A nyugati országokbani elfogadottsága bŒ kétszáv évre tekint vissza, ezen országok sikeres történetüket a demokrácia áldásaként fogják fel. Nem fogadnák el az ellenvetést, hogy hej, a szép nagy boldog demokráciák a gyarmatosítás következtében sikeresek, gazdagok, nem pedig azáltal, hogy miként mûködik a parlamentjük.

Ameddig vissza tud emlékezni a mai ember, azt látja, hogy a hatalom alapja a tulajdonlás, a vagyon, és annak megszerzésére, megtartására alkalmazott erŒszak. Ezen a téren csak a módszer változik. Nagy lépést jelentett, amikor  a termŒföld alapú gazdálkodási és uralmi rendet felváltotta az ipari eredetû gazdálkodás, amely hamarosan túlszárnyalta elŒbbit a vagyonosodás lehetŒségei terén. Megnövekedett a pénz szerepe, általa a hatalom újabb terepeken jött létre. Ilyen változás nem mehetett símán. Kapitalizmus néven nevezzük az új gazdasági rendet, amely a természetes fejlŒdés rendjében jött létre, szükséges és végleges eleme lett az emberi gazdálkodásnak.

A bankvilág azonban nem elégedett meg gazdasági szerepével, érdeklŒdési körébe került a közhatalom, amit elŒbb befolyásolni, majd irányítani igyekezett. Az uralkodó monarchikus rend ellenében felelevenítették az ókori görög városok egykori hatalmi kísérlete nevének alkalmazását, a demokráciát, a népuralmat.

Természetesen népuralom, úgy mint önmagát irányító nép, soha nem volt, nem is lesz, mert lehetetlen. A nép az emberi élet képletében az irányítandó elem, az irányító fél viszont az állam hatalmi apparátusa. Ennek ad legalitást a parlament, törvényhozói tevékenységével.

A tŒke, természeténél fogva nemzetközi. A közigazgatás alanya az állam.  A parlament az állam intézménye, eredetileg a választókörzetek (megyék) küldötteibŒl áll össze. Ez ma már megszûnt, helyébe a bankvilág politikai szerepét megvalósító internacionalizmus nemzetközi célokra rendelt politikai pártokat kényszerített minden országra. Általa az országok népe pártok egymás elleni hadakozával dönti el, hogy melyik párt uralkodjon a parlamentben is és a kormányhatalomban is.

Nagyon leegyszerûsítve, a XIX. században a kapitalizmusnak három banki központja volt: London, Franfurt, New York. 1945 után maradt egy, és azóta is a dollár az uralkodó elszámolási valuta. (Ebben a témában tanulmányt írtam az Ausztráliai Magyarság 1977 szeptemberi számában New York Empire cím alatt.) Amerikában, csakúgy az angolszász országokban gyakorlatilag két párt váltja egymást a parlamentben, ugyanannak az internacionalizmusnak két pártja. Egypetéjû, mértéktartó pártok, alkalmasak a hatalom állandósítására. Mellettük nincs esélye sem a nemzeti jobboldalnak, sem a kommunizmusnak. A kommunizmust Európa tönkretételére találták fel, és használják a „harnadik világban” sima utat kikövezni a nemzetközi nagytŒkének.

A tönkrevert Európában 1945 után a Németországot megszálló US haderŒ biztosítja mai napig is az említett egypetéjû váltópárt-rendszer uralmát. Az Európai Unió ezeknek a, lényegében internacionalista pártoknak az összegezése. Európa nyugati államaiban ma már alig van nemzeti elkötelezettségû politikai párt. Ha ilyen akarat szervezkedik, azonnal rászáll a többi, megkapja a nacionalista és egyéb hasonló megbélyegzést, teljesen esélytelenné válik. Nézzük a ma folyó németországi választást: Merkel vagy Schulz. Nincs mód változásra.

Egyedül, átnevelésre, a vasfüggöny mögé átadott országokban létezhetnek ma még nemzeti pártok. Természetesen ezek is megkapják a megbélyegzŒ jelzŒket. Magyarországon a legerŒsebb az ellenállás, amit az internacionalisták Európára ömlesztett emberáradat következményei egyre inkább igazolnak. Ez adott erŒsítést a Visegrádi Négyek szövetségének.

A magyarországi állampárt utóda természetes módon lett az internacionalista gazdasági és politikai behatolás támogatója, ugyancsak az új képlet az SZDSZ. Az Egyesült Államok, nagykövetei révén, és gazdasági nyomással is, beavatkozott a magyar politikai életbe, ami most enyhült. De változatlan a nyomás az EU részérŒl, amely teljes egészében megmaradt a Clinton–Bush–Obama nyomulás európai végrehajótjaként olyan alapozottsággal, hogy – ellenségesen fogadta Trump elnök változást ígérŒ kijelentéseit. Sok függ attól, hogy miként alakul az amerikai kapitalizmus belsŒ erjedése.

Magyarországon nagyon erŒs a Soros-féle beavatkozás. Túlságosan mélyen beépítkezett. A nemzetellenes politikájában egyetértŒ helyi kapitalisták, médiatulajdonosok közös legfŒbb akarata Orbán eltávolítása, a nemzeti kormány megbuktatása. Hozzájuk csatlakozott Simicska Lajos nagytŒkés is médiabirodalmával.

Kibújt a szög a Jobbik zsákjából is, beállt a nemzeti kormányt megbuktatók csoportjába. Ez a fordulat ugyan nem meglepŒ mindazok után, hogy parlamentbe jutásuk óta a baloldallal szavaz a kormány ellen. Dehát kapitalista támogatásért internacionalista teljesítmény dukál.

A mai magyar parlament két egymással szembenálló oldalból áll: nemzetiek és nemzetellenesek. Utóbbiak ezt persze nem vallják meg magukról, a nemzetellenes médiában másképpen beszélnek, amikor a választókhoz szólnak. A kormányellenes média (újságok rádiók, televízió állomások, internet hálózat) nagyon veszélyes együttes a soron következŒ választáson. A legképtelenebb hazugságokkal befolyásolják a közönséget, kihasználva sokak tájékozatlanságát. Most az a legnagyobb problémájuk, hogy miként lehessen egy aktusra összegezni mindazon akaratokat, amelyek ugyanakkor csak sajátmagukra álmodják a következŒ kormányhatalmat.

Csapó Endre, Kárpáti Harsona