ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
KMOSZ
Nem nyugszunk bele
Honlap
ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
.sic
NEM
Putnoki TV
Historica
Putnoki TV
Magyar Interaktív Televízió
Nemzeti Televízió
Segítség
Magyar egység mozgalom
EU-tanázia
Magyar Kárpát Doktrína
NYILATKOZATOK
TURUL hírkövető
A kinevezés bűncselekmény
Lycos MultiMania

Ki olvas minket

Oldalainkat 80 vendég böngészi
Kéményseprő-szerencse? Tiszta háttér rosszul látóknak, nyomtatóbarát verzió E-mail
(0 értékelés)
Hagyományok
Szerkesztette: admin   
2009. január 06. kedd, 11:58
Az óév „szakszerű" búcsúztatásához számos babona kötődik, így igazán nem irigylem azokat, akik eme szórakoztató hiedelmeket komolyan veszik, sőt mi több, szigorúan be is tartják.

Hál’istennek, s ezt gyorsan lekopogom, nem tartozom azok közé, akik zokogva intenek búcsút az újévbeli szerencsének pusztán azért, mert – minő tragédia! – az új év első napján nőnemű személy kopogott elsőként az ajtón s kívánt boldog új esztendőt. Még volt képe hozzá! Azon gondolkodom, hogy amennyiben a kivétel erősíti a szabályt, nem lehetne-e alkalmazni ezt a babonákra is? Például az előbbi, szerencsétlenséget hozó nőnemű üdvözlés esetében, a kisbetűs írásban az állna, hogy: eme gesztus garantáltan szerencsétlenséget hozó hatása alól kivételt képeznek azok a vejek és nejek, akiknek az újév első perceiben az anyós omlik a nyakába, aki egész esztendőben bizonyíthatóan azon munkálkodott, hetvenhét fejének minden tudományával, hogy egyetlen percig se unatkozzék az „imádott fiam-lányom". Aztán ott van a másik szerencsét befolyásoló, igen fontos tényező: a „mit szabad és mit nem tanácsos enni szilveszter éjszakáján?" létfontosságú és cseppet sem elhanyagolható dilemmája. A „mit nem" kategória, a gyengébbek kedvéért: tilos a tyúk – mert elkaparja a jószerencsét, szóba sem jöhet a hal, mert elúszik Fortuna, és isten is őrizz a baromállattól, aki úgy billenti fenéken az istennőt, hogy osztán leshetjük egész esztendőben, hogy mikor épül fel a szerencsétlen fehérnép. Ám jöhet a malac, a röfögő, kurta farkú állatból minél többet kell enni, s akkor a szerencse is garantáltan befele lesz túrva, az ajtónkon belül. Korlátlanul lehet zabálni a babból, lencséből s egyéb magvas, szemes eledelből. A kiadós babfőzelék után a „Honnan fúj a szerencse szele" kérdést már nem illik feltennie a jól nevelt embernek. Aztán az sem árt, ha – ami biztos, biztos – egy szerencsepatkót is beszerzünk- csakhogy nem akármilyet! Ajánlott a hétlyukú, használt, ebben lehet bízni igazán. Ezt a holtbiztos lóról származó darabot hordhatjuk a zsebünkben is – gondolom erős szélfúvásban nehezékként is megeszi –, de legjobb az ajtófélfára vagy a küszöbre szegezni, szárával befelé, hogy a szerencsét a „barátságos, meleg szobában" tartsuk, s akkor már biztos a boldogság is a portán belül marad. Vannak bátrabbak, akik a patkódobálásban hisznek: a követelményeknek megfelelő hétlyukú ócska lólábbelit fel kell emelni, és sutty, hátra dobni. A dolog előnye, hogy ez által egy egész életre szóló szerencse részesei leszünk. Hátránya, amiről nem szól a fáma, a „kit hogyan talál meg" fejezet, mert csekély fantáziával el tudom képzelni, amint a „szerencsedobás" után a patkó egy több milliós autócsoda szélvédőjén landol... no, de ha nincs kockázat, nincs szerencse sem. Aki mer, az nyer. Aztán a másik tuti tipp: szilveszter éjszakáján nőneműeknek a piros bugyi viselése kötelező! Ezt tavaly magam is kipróbáltam, s működött. Az a kár, hogy csak tangának nevezett költeményre futotta, ebből kifolyólag némiképp befagyott hátsóval búcsúztam az óesztendőtől, s a szemem sem épp az öröm könnyeitől volt nedves, amikor a szabadtéri tűzijátékot csodáltam. Egy szó mint száz: a kezdő szerencsevadász lányoknak, akik ezt a módszert választják a szerencsés új év bebiztosítására, melegen ajánlom, a mínusz fokokra való tekintettel, hogy amennyiben kimerészkednek éjszaka a házból, minimum egy – kevésbé csábítóan szexi, de módfelett hasznos – piros bundabugyiban próbálkozzanak, különben nagy eséllyel beszerezhetnek egy felfázást – s az év eleji betegszabadság nem biztos, hogy szerencsés kezdetet jelent. Felhívom a figyelmet, hogy a piros bugyis szerencsevadászat teljesen ellentmond annak a mesének, miszerint a szerencse vak lenne. A babona bizonyít: nem csak tökéletesen lát, de nem is színtévesztő, avagy színvak. Szóval vigyázni: nem lila, nem ciklámen, csak és kizárólag piros legyen az intim ruhadarab!

A sok, szerencsét hozó trükk és hókuszpókusz sorából kedvencem a kéményseprős." „Kéményseprőt látok, szerencsét kiáltok!" Ezt gyerekkoromban úgy értelmeztem, hogy a szerencsét kiáltani kell, így aztán amikor év vége fele megjelent a tömbház környékén a fekete ember, rögtön elkezdtem ordítani, hogy: szerencse, szerencse. A kéményseprőt ez cseppet sem zavarta, ő ment, és kikotorta a csempekályhákból a kormot, s aztán továbbállt. Fekete kendős, talpig fekete ruhás alakja számomra maga volt a varázslat: a Fekete Mágus. Szótlan ember volt őkegyelme, fekete kezéből csak a cigaretta fehér csikkje világlott ki, de az sem sokáig: két szippantás után már feketévé zsugorodott. Mi lakásról lakásra követtük a Fekete Varázslót, akinek a rövid ’Napot!" szavára sarkig tárultak az ajtók, akkor ő letekerte válláról a seprűt, s munkához látott. A fekete koromlovag szerencsét hozó mítosza akkor foszlott szét, amikor kiderült: a kéményseprő is tévedhet, esendő ember ő is. Történt, hogy a felettünk lakó szomszédoknál „sepregetés" közben valami hiba csúszhatott a „munkálkodásba", mert egyszeriben fekete felleg lepte el a karácsony előtt patyolattisztára takarított szobát, és a szépen szálldogáló korompihék szabályszerűen bakacsinba vonták a hófehérre meszelt falat. A falaknál feketébben már csak szegény Ibi néni tekintete villogott, amint a „szerencsehozó" kéményseprőt végigmérte. A pórul járt ember tudta, hogy „kormos az orra", s igyekezett is sebtében távozni. Sietősen hátrált kifele, s mikor már a bejárati ajtó biztonságában volt, kihúzta magát, és mici sapkáját megemelve, úri főbiccentéssel, melyet egy angol gentlemanus is megirigyelhetett volna, röviden így szólt a sírógörccsel küszködő háziasszonyhoz: „Asszonyom, sajnálom, és ezennel nézeteltérést kérek!"

Lázár Emese, Hargita Népe


Kiemelt tartalom:
  • Szellemi műhely - gondolatok, írások életről, értékekről és az igazságról
  • Kárpáti Mozi - videók, filmek, minden, amit érdemes megnézni, meghallgatni

Kárpáti Harsona
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.