Hazánkban több mint 60 éve nincs valódi és teljes sajtószabadság. Pontosabban soha nem is volt. A tájékoztatást zömmel mindig a nemzetidegen (gyakran förtelmesen galád) érdekek irányították. De olykor azért a magyarság is hallathatta hangját. Néha megfogalmazódhattak olyan gondolatok is, amelyek a Kárpát-medence őslakóinak (a sumér, szabir, szkíta, hun, avar folytonosságot képviselő magyarságnak) tényleges sorsáról, vágyairól, küzdelmeiről, dicsőségéről vagy kudarcairól tudósítottak. Ferdítések, negatív elfogultságok, elhallgatások és gúnyos felhangok nélkül. Voltak idők, amikor senki sem mert bennünket nyíltan gyalázni és szembeköpni, vagy röhögve megfosztani a szólás, a védekezés, a válaszadás, a szolidaritás jogától. Sajnos, jelenleg nem ilyen korban élünk.
Az évezredeken át súlyos áldozatokkal megőrzött Nagy-Magyarország egyre kevésbé a miénk. Nemcsak azért, mert Trianonban gátlástalanul szétvagdosták, hanem azért, mert külső és belső árulóink, ellenségeink mohóságukban még megmaradt földünkre, javainkra is szemet vetettek. Ezért folyton-folyvást züllesztenek, gyengítenek, irtanak bennünket mind fizikailag, mind anyagi, mind morális és szellemi téren. Már az sem elég, ha öntudatlan, nincstelen, reményt vesztett rabszolgává válunk, és föladjuk egészséges nemzeti stratégiánkat. Kell a hely a tömegesen betelepülő idegeneknek, a világ minden sarkából idecsődített barbár „honfoglalóknak”, akik eleink csonthalmán s a mi holttestünk fölött szeretnék eljárni győzelmi táncukat.
Ha meg akarunk maradni, vállalnunk kell az ellenállást, a szervezett önvédelmi harcot bármi áron és bármilyen eszközökkel. Nincs időnk tétovázni, nincsenek lehetőségeink további ideológiák, társadalmi kísérletek, gazdasági-politikai „modellek” kipróbálására. Minden perc drága, minden hátrálás, megalkuvás a végső pusztulásunkat hozhatja. Csupán a merész, kitartó, becsületes cselekvés segíthet. Ebben nem számíthatunk semmilyen más népre, „testvérre” vagy szövetségesre, kizárólag magunkra. Csak akkor érhetünk el sikert, ha polgáraink java fölismeri történelmi hivatását, és önmagáért hajlandó lesz összefogni, majd keményen síkraszállni a földgolyó legrombolóbb, legdémonibb erőivel szemben. Ennek a küldetésnek, ennek a korparancsnak a föltárása, megértetése, az önzés és a gyávaság elsöprése ma szent kötelessége minden hazafinak, valamennyi gerinces írástudónak és értelmiséginek. Mindnyájan felelősek vagyunk egymásért, országunk, fajtánk boldogulásáért. Tilos megfutamodnunk, bajtársainkat cserbenhagynunk, vagy tőlük külső nyomásra elhatárolódnunk.

1989 óta a rémes patkánybűzben, a vészesen hömpölygő sajtóáradatban, itthon és külföldön megjelent ugyan néhány nemzeti lap (az utóbbi években pedig néhány internetes honlap), többnyire igen kis példányszámban; azonban mostanra jó részük kimúlt, mert nem bírta az alattomos támadásokat, az ellenséges szabotázsakciókat, vagy az olvasók közönyét és pénztelenségét. Ilyen előzmények után, ilyen lehetetlen, abszurd helyzetben öngyilkosság új lapot (honlapot) indítani. Talán csak bolondok, megszállott hívők, fanatikus népbarátok vállalkoznak erre. Mégis belevágunk, mert olyan nagy az igazság hiánya, oly átható a köd, oly sűrű a mocsár, hogy létszükséglet minden emberséges, tisztességes írás.
Konzervatív, jobboldali, keresztény erkölcsű, ősi hagyományainkból építkező, nemzeti alapokon álló, az egyetemes magyarság ügyének végsőkig elkötelezett, ugyanakkor világos, színvonalas, szókimondó, harcosan radikális (de túlzásoktól mentes!) orgánum szeretnénk lenni. A hírszórás frissességében nem tudunk (források, eszközök hiányában), nem is óhajtunk versenyezni a dögvészt terjesztő, torz szemléletű, tisztességtelen és gyűlölködő újság-gólemekkel, ill. internetes mamut-birodalmakkal. Inkább a hírmagyarázás, a megfontolt elemzés, a fölvilágosítás terén és a nemzetvédelemben próbálunk kiemelkedőt nyújtani. Mert erre van most olthatatlan szomjúság, csillapíthatatlan éhség honfitársaink lelkében. Fontos közügyekről, életünket, sorsunkat, jövőnket meghatározó dolgokról hozunk üzenetet, egyszerű szavakkal. Magyar nyelven kiáltunk, magyar embereknek. Aki minket vállal, azt mi is vállaljuk! Reméljük, hogy honlapunkat előbb-utóbb fölfedezik a magyarlakta világ összes területén, azaz az anyaországban, a határainkon túl és az emigrációban is. Később talán tároló kapacitása, tematikája is bővülhet, s a jelenleginél gyakrabban megújíthatjuk, ha Olvasóink igénylik, és önzetlen, derék mecénásaink akadnak.

Magyarok vagyunk. Vállalnunk kell történelmünket, szokásainkat, nyelvünket, kultúránkat, szellemi-lelki értékeinket, vagyis mindazt, amit népünk az évezredek során létrehozott, s mely örökség továbbadása nélkül épp legsajátabb nemzeti jellegünket veszítenénk el. Igyekszünk a jézusi úton járni (nincs más út, csak az Isten útja!), vagyis a bölcsesség, a hit, a remény, a szeretet s a lélek harmóniája vezérel bennünket.

Célunk a Szent Korona eszmeiségén alapuló vonzó Magyarország fölépítése, egy olyan társadalom létrehozása, ahol a középpontban az emberi jog és méltóság áll, ahol nincsenek elnyomók és elnyomottak, ahol sorsunkról magunk dönthetünk, ahol vezetőinket nem kinevezéssel helyezik fölénk, hanem a saját akaratunkból választhatjuk meg őket mind a munkahelyeken, mind a politikában, mind az élet bármely területén. (Mi például a főszerkesztőnket – a felvidéki, rimaszombati Házik Zoltánt – is ily módon helyeztük a posztjára, eddigi tevékenysége elismeréseként.)

Számunkra csupán az istenhit a fontos, de mindenki szabadon hódolhat vallásának (tartozzon akár az általunk preferált keresztény felekezetekhez, vagy kövessen más irányzatokat, pl. az ősmagyar mágus- és táltos-vallást), amennyiben az nem rombolja a magyarság érdekeit, s nem tartozik a deviáns szekták csoportjába, vagy a titkos (pl. szabadkőműves) szervezetekhez. Úgy gondoljuk, hogy népünk ezerféle megosztottságát nem szabad tetéznünk még azzal is, hogy hitbéli tabukat állítunk, vagy bármiféle vallási kizárólagosságra törekszünk. Virágozzon minden világnézet, filozófia és ideológia, ha az hasznunkra válhat, és segítheti megmaradásunkat, fölemelkedésünket.

Alapjában (polgári) demokraták (antiglobalisták, antibolsevisták és antiliberálisok) vagyunk, viszont határozottan elutasítjuk annak valamennyi nyugati és keleti torz formáját, ahol egy-egy hatalmaskodó kisebbségi réteg önkényesen rátelepszik a jámbor, jóhiszemű többségre, totálisan kiszolgáltatva azt a saját önző, sátáni törekvéseinek. Távol áll tőlünk, hogy a Kárpát-hazában bármely kisebbséget hátrányosan megkülönböztessünk, ugyanakkor nem tűrhetjük azt sem, hogy a többségi magyarságot idegenek diszkriminálják, vagy üldözzék a saját, ősi országunkban.

Az egyetemes szabadság csak addig terjedhet, amíg mások szabadságát nem sérti, azaz sohasem csaphat át szabadosságba. Csak az követelhet bármilyen jogot, aki kötelességeit is teljesíti nemzetünkkel szemben. A mi egyik fő feladatunk, hogy meggátoljuk a gonoszság, a magyarellenesség tobzódását, a sötétség további terjedését, s az igazság, a méltányosság fölmutatásával kivezessük tévelygő embertársainkat az éltető fény világosságába.

Nekünk bárki, bárhonnan írhat, ha van mondanivalója, és átérzi nemzetünk gondját. Cenzúra nélkül megjelenhet, ha bizonyítja jó szándékát, és megüti a mércét. Nem titkoljuk: a szegények és eltiportak oldalán állunk. A szerencsétlen, elesett, kisemmizett és megalázott többségért verekszünk. Kardot rántunk zsarnokaink, elnyomóink, szociálliberális vérszívóink ellen. Szembeszállunk a népnyúzókkal, a törvénytelen kiskirályokkal s ordas eszméikkel. Nem engedjük, hogy Nagyboldogasszony gyönyörű országa – a történelmi Magyarország – gengszterek paradicsoma, alvilági törpék és vasorrú bábák kéjbarlangja legyen! Félelem nélkül, mindenre elszántan, őszintén és szabadon beszélünk. Belezengünk a magyar éjszakába, mint egy riadót fúvó kuruc trombita!

Bár vannak szívünkhöz közeli pártok és szervezetek, nem kívánunk egyiknek sem szócsöve lenni. Ha közlünk is felhívásokat, programokat, állásfoglalásokat, nem ez a fő célunk. Nem a szeletelés, a megosztás, hanem az összefogás szorgalmazása, a széles tömegek érdeklődésének fölkeltése, a legfájóbb sebek kitapintása és gyógyítása, az öntudat ébresztése, a lehetőségek föltérképezése szerepel tervünkben. Nem keskeny ösvényeken, de tágas horizont alatt óhajtunk járni. A politikai iránymutatás mellett hasábjainkon lesz még (ős)történelem, gazdaság, szépirodalom, művészet, néprajz, vallás, sport, humor és egyéb színes anyag is. Hogy miből mennyi, majd eldönti az idő.

Kíváncsian várjuk észrevételeiket, cikkeiket, tanulmányaikat. Szalonképes, kulturált vitáknak, a miénktől eltérő nézeteknek is helyt adunk, ha a magyarság érdekeit, erkölcsét nem sértik. Önök ne csak olvasóink legyenek, hanem aktív munkatársaink is egyre nagyobb számban! Kérjük, segítsenek minket a népszerűsítésben is, s adományokkal is támogassanak bennünket (akár magánszemélyként, akár csoportosan), mert a kegyetlen sajtópiacon csak így tudunk fennmaradni. Nem csupán tőlünk, elsősorban Önöktől függ, hogy a romlás s a hazugság hosszantartó, gyászos sötétségét fölváltja-e a vigasztaló, napsütéses, tartós nemzeti fejlődés korszaka. A magyarok Istene áldja meg eltaposott, szenvedő népünket, hogy balsorsából végre fölemelkedhessen, és boldogan szárnyalhasson a viharok tépázta Kárpátok felett!

Azon leszünk, hogy segítsük elkábított, legázolt népünk talpra állását és öntudatra ébredését, ill. megvilágítsuk a helyes önvédelmi cselekvés feladatait, módozatait.

Azért vágunk bele, mert úgy gondoljuk, hisszük, hogy a tiszta magyar érzés és gondolat közvetítése soha, semmikor, a legbarbárabb időkben sem fölösleges. Mindig akad néhány őszinte hazafi, aki fölfigyel ránk, aki észreveszi, hogy szebben, okosabban, erkölcsösebben szólunk, mint a hivatásos bértollnokok, sőt arra is rádöbben, hogy másképpen nem is érdemes. Minket keményebb fából faragtak annál, hogysem az első kudarcok után meghátráljunk, s föladjuk a további küzdelmet. Amíg erővel, kitartással bírjuk, ez nem is következhet be, bármily mostoha körülmények közt kelljen munkálkodnunk.

Végső soron a KÁRPÁTI HARSONA egy szilárd bazaltkő lesz a magyarság utolsó bástyájában, melynek szerepe, valódi értelme akkor fénylik föl igazán, ha föltámad és megmarad a nemzet. Tehát nem a saját túlélésünk fontos, hanem hogy hasznosan előrelendítsük népünk önmagára találását és átmentését a következő századokba. Ha a magyarság képes kiemelkedni a fojtogató, bűzös fertőből, akkor mi is számíthatunk az utókor megbecsülésére, de ha végleg elsüllyed, akkor huszadrangú kérdés a honlapunk sorsa. Ezt nemcsak nekünk kell leszögeznünk, hanem azoknak is el kell fogadniuk, akik aggódnak értünk, és szeretnek bennünket.

Részünkről ezután is meghozunk minden ésszerű áldozatot honlapunkért, s talán a jó Isten is ránk mosolyog egyszer, s pártfogolja nemes igyekezetünket, hogy mielőbb gyümölcsözhessen egész népünk javára. Mi eddig is a magyar igazságot, szabadságot és értékrendet képviseltük, ezután is ezen a rögös úton kívánunk járni. Két lábbal állunk e véráztatta földön, de szívünkkel és szemünkkel az égbe is nézünk. Elfogadunk minden baráti jobbot, de nem kíméljük hazánk ellenségeit! Ennek az élethalálharcnak bármi is legyen a kimenetele, rajtunk nem fog múlni. Ha sokan, egyre többen csatlakoznak hozzánk (akár egy honmentő mozgalom is kifejlődhet innen!), vagy tőlünk függetlenül hasonló eszmékért csatáznak, akkor van esély a győzelemre. Ha magunkra maradunk, úgy bukásunk elkerülhetetlen, miként az országé is. Kérjük tehát Olvasóinkat, hűséggel tartsanak ki mellettünk, és segítsék munkánkat, amiben csak tudják, mert ezzel a nemzet ügyét is szolgálják.
Addig is bő termést, jó egészséget, törhetetlen hitet és szebb jövőt kívánunk az összes hazánkért tenni kész magyarnak!