ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
KMOSZ
Nem nyugszunk bele
Honlap
ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
.sic
NEM
Putnoki TV
Historica
Putnoki TV
Magyar Interaktív Televízió
Nemzeti Televízió
Segítség
Magyar egység mozgalom
EU-tanázia
Magyar Kárpát Doktrína
NYILATKOZATOK
TURUL hírkövető
A kinevezés bűncselekmény
Lycos MultiMania

Ki olvas minket

Oldalainkat 58 vendég böngészi
Nagykanizsai Petőfi emlékezés - beszéd 2010. január 1. Tiszta háttér rosszul látóknak, nyomtatóbarát verzió E-mail
(12 értékelés)
Mihályi Molnár László, Szepsi, (Felvidék)
Szerkesztette: admin   
2010. január 01. péntek, 17:10
Tisztelt nagykanizsai emlékező polgárok, magyar testvéreim !

Ott születtem, ahol Petőfi barátja Tompa Mihály, ahol Petőfit egyik legnagyobb megtiszteltetése érte életében: tiszteletbeli táblabíróvá választották. Rimaszombat ez a város, mely száz éve még színmagyar volt, mostanra pedig az egyre nagyobb területeket elárasztó szláv tenger hullámai alatt várja a pusztulást. Kassán tanítok egy rohamosan fogyatkozó létszámú magyar középiskolában, abban a városban, ahol Márai Sándor született, ahol apját az 1920-as években a Magyar Párt színeiben még többségi szavazattal a prágai parlament szenátorává választották, de itt már a negyedmillió lakosból tízezren sem vallották magukat magyarnak…pedig egykoron, Buda idegen megszállása idején Magyarország szíve itt dobogott, s a magyar történelem nem írható meg szinte egyetlen korszakban sem Kassa szerepe nélkül: Róbert Károly, Nagy Lajos és Mátyás kedves városa is volt, és itt székelt Bocskai István, Bethlen Gábor, Rákóczi Ferenc, és itt forrt sokszor a magyar irodalom és költészet bora: Bornemissza, Tinódi, Balassi, Kazinczy és Batsányi írta itt halhatatlan sorait. Innen indult el Pest felé a Magyar Nemzeti Színház első társulata , miután itt mutatták be elsőként a Bánk bánt Déryné és Egressy Gábor főszereplésével. Mire Petőfi Kassára juthatott, már csak a német társulat ripacskodását bírálhatta, s jelképesen az idegen elnyomás elkergetésére erős husángokat ajánlott kézzel fogható eszközül. A Nemzeti Színháznak épült épületben nincs magyar társulat, s az éhbéren tartott magyar Thália iskolánk tornaterméből átalakított teremben játszik immár negyven éve.

Azt mondják, mivel a Felvidéken (bár ősi magyar földön) élek, hogy a határon túlról jöttem, mások pedig azt állítják, hogy a határok két éve megszűntek. Sajnos mindkét állítás erősen sántít. Az egyik egyszerűen elfogadja a Trianonban megrajzolt vonalakat, mert valójában Magyarország megszállt, elorzott területéről érkeztem, a másik állítás pedig azért nem igaz, mert csak a vámellenőrzés szűnt meg, de felettünk továbbra is egy gonosz mostohaként viselkedő pánszláv önkényuralom basáskodik. A magyar nemzetre 90 éve kimondott halálos ítélet végrehajtása beolvasztással, elsorvasztással, felvásárlással, szétszóratással valamint felelőtlen nemtörődömséggel és halogatással lassú kínok közepette tovább tart. A kétharmadnyi országrész népe lassan megfogyatkozik az ősök nyelvének és kultúrájának ismeretében, s már a pap is szerbül, románul, ukránul vagy szlovákul hirdeti az evangéliumot, s ezzel szinte megcsúfolják a Szentírást és Jézus üzenetét. A magyar istentiszteleteken és szentmiséken pedig már csak az egyre fogyatkozó számú öregek és nyugdíjasok hiszik és reménylik a feltámadást. Ám amíg egyetlen reménykedő is marad, addig nincs minden veszve, és nem hiábavaló a várakozás.  Akármit is tettek az elmúlt évszázad folyamán az istentagadó liberális kalmárok és nemzetvesztők avagy a szláv bolsevizmus rémségei, mert a magyar népnek hivatása és küldetése van a Kárpát-medencében. S amikor bajban van, az Úr mindig elküldi  prófétáit a költők képében közénk. Ők azok, akik hamarább megérzik a veszélyt, kimondják a bűnt és kárhozatot, figyelmeztetnek a Gonosz ármánykodására, s ha kell, eleven lángoszlopként világítva mutatnak utat, adnak célt és értelmet az indulatoknak. Ilyen volt Petőfi is a maga korában, s ha jól megértjük most is szavait, akkor a költészete továbbra is eleven lélek, mely egy emelkedettebb lélekállapot megteremtésével emel fel a lét emberfeletti köréhez. Olyan korban született, amikor a legnagyobb magyar is felismerte, hogy az osztrák birodalom a magyarok számára menthetetlen pusztulást jelent, vagyis beolvadáshoz, önfelszámoláshoz vezet. Kiderült ugyanis, hogy a felvilágosodásnak nevezett tömeggyilkos korszak hatalmi mozgatói mögött egy új világhatalomra törekvő erő áll: a pénzügyi arisztokrácia, mely elutasítja a nemzet és az Isten létjogosultságát, ezért szövetkezett a trónok és oltárok ledöntésére.      Petőfi és nemzedéke (mint Arany, Jókai, Madách) annak a reformkornak a küszöbén született, amelyik sajátosan magyar és egyedi folyamata volt az európai fejlődésnek. Míg másutt a nem ritkán szándékosan gerjesztett elégedetlenség véres lázadásokhoz vezetett, addig Magyarországon egy változást akaró, nemzeti szabadságot követelő fiatal  réteg (köztük Nagykanizsa egykori diákja Deák Ferenc) önként készült lemondani nemesi előjogairól, felszámolni a jobbágyrendszert, hogy hatalmát megossza az ország polgáraival, a néppel. Ennek az 1820-as évektől zajló, gazdasági, tudományos és kulturális gazdagodásnak köszönhető, hogy míg Európa nyugati térfelén a csőcselék vérszomját engedték elszabadulni, addig Magyarországon egy vértelen forradalmi fordulat zajlott. A Pozsonyban előkészített törvényeket Pesten 12 pontba sűrítve tették értelmezhetővé és követhetővé a köznép számára is. És tudták, hogy mit akarnak, de hogy ez az indulatokkal telített levegő berobbanjon, ahhoz a szikrát egy isteni sugallattal megáldott költő, Petőfi adta meg. Hitele volt szavainak, mert egybeforrott tetteivel : vers és a cselekvés, jövendölés és később a hazáért s a szabadságért vállalt halál. Azoknak a vágyait, álmait, gondolatait és érzéseit mondta ki, akik erre egyedül képtelenek lettek volna, s ami nélkül nem érezhettek volna rá életük értelmére. Ezért prófétai ez a küldetés, amiben a közösségért vállalt halál nem veszteség, hanem értékmentés: az erkölcs és a jellem eszményének helyreállítása egy hazug és képmutató világ ellenében. Ott bizseregtek ezek a szavak már évtizedek óta a tehetetlenségre ítélt ökölbe szoruló kezekben, s néha elegendő felszabadítani mindezt azzal, hogy a falu végi kocsmában mulatozó legények bátran a pokolra küldik földesurukat a talpnyaló és haszonleső szolgájával együtt, hogy takarodjanak el végre mindannyian.  Petőfinek kellett jönnie ahhoz, hogy szavakat kapjon a szándék és értelmet nyerjenek a szavak.  S arra is tanít, hogy ne feledjük, ne hagyjuk cserben azt a közösséget, melyhez tartozunk. Az indulat és a duhajkodás is megszelídül az együttérzésben, melyet fajtabélijük beteg édesanyja kelt bennük. Ugye máshogy tanulták sokan ezt a kis versremeket is, pedig ez már a forradalom előestéje. Innen már csak egy lépés, hogy a februári Kemény szél…-ből nagy tüzet kívánjon gyújtani, hogy az alvó nemzetet talpra szólíthassa. Március 15-e az ő napja volt, de az eseményeket rövidesen a nagyhatalmi érdekek árnyéka fedte be. Nemzetközi agresszió tört a szabad Magyarországra, s a békés előrelépés helyett a fegyveres védekezésre kellett áttérnie. Európa csodája volt akkor a sokszoros túlerővel szemben a szabadságát hősiesen védelmező magyar nemzet, melyben nemcsak önállóságunkat tiporták el, de egyik legnagyobb költőnk is vállalta sorsát, amit előre vetített , mert ott esett el a harc mezején…  Az eltipró nagyhatalmaknak, s a velük cinkosan összekacsintó többieknek később az első világháború végén fel sem ötlött, hogy az 1849-ben szabad akaratától megfosztott Magyarország miként  lehetett volna a háború kirobbantója, mégis bűnbakká tették, hiszen a háborút és a Kárpát-medence feldarabolását már jóval korábban elhatározták az angol és francia kormányok bábjait mozgató bankház urai, hogy aztán  a bankjaik szolgálatába szegődő utódállamoknak ajándékozzák a levágott részeket, s mosolyogva várták, hogy csonkolt Magyarországot, mint egy cserbenhagyásos gázolás áldozatát lássák elpusztulni. A gonosz mostohák kezére juttatott Felvidék, Erdély és Vajdaság népe ellen pedig egy módszeresen szervezett nemzetvesztő nyelvi és kulturális genocídium folyik ma is . Hiába Európai Unió, hiába nemzetközi bíróság. Csak a Magyarok Világszövetsége merte vállalni, hogy a trianoni békediktátumot, mint egy emberiség ellenes bűntényt a nemzetközi fórumok elé viszi Igazságot Európának! címen, s micsoda szégyen, hogy a Teleki által 70 éve létrehozott intézménytől a Maradékmagyarország Országgyűlése a közelmúltban megvont minden támogatást, amint öt éve az ország népét is erkölcstelen módon arra akarták rászedni bugris bolsevik és liberális politikusok, hogy tagadják meg nemzettestvéreiket, a megalázott sorsba kényszerített magyarokat, akiknek ősei a török időkben minden magyart befogadtak Erdélyben és Felvidéken egyaránt. Tudnunk kell, hogy minket édesanyánktól elraboltak, de mi nem mondunk le róla soha, mert tudjuk, hogy él, és ő sem mondott le rólunk. Akik mégis a tagadást erőltetik, azokat mi sem tekintjük nemzettestvéreinknek, hanem csak idegen lelkű, hitvány szélhámosoknak. Nincs helyük a magyar nemzet kebelén!

Petőfi is egy jogtiprás áldozata lett: a magyar nemzet sorsáról idegen hatalmak, idegen érdekek döntöttek, de csak erőszakkal tudták térdre kényszeríteni a hadseregét. Ám  a lelkét meg nem ölhették, mert azt a Pokol kapu sem dönthetik meg! Mert ezt a lelket olyan eszmények tartják életben, amelyeket például Petőfi öntött szavakba. Ezért akik a szobrát megrongálják, nyelvét be akarják tiltani, és legalább egy évezrede őshonos területét bitorolják, azok csak saját bűneik nyomait szeretnék eltüntetni, és a sötét lelkiismeretük szorongattatásától vezérelve menetelnek a pusztulás felé: de mi nem tartunk velük.

Európa igazsága csak a magyar nemzet felszabadulásával állítható helyre. Erre tanít történelmünk, Szent István öröksége, s ezért vállalta az önfeláldozó halált Petőfi is. Amikor döntenünk kell ilyen ügyekben, mindig jusson eszünkbe, amint  például mai költőtársa Utassy József  szólítgatja elkeseredetten, de reményt keltő várakozással:

„Szedd össze csontjaid, barátom:
lopnak a bőség kosarából,
a jognak asztalánál lopnak,
népek nevében! S te halott vagy?!
Talpra, Petőfi! Sírodat rázom:
szólj még egyszer a szabadságról!”

Ideje lenne , bizony ezen az úton végre elindulni, előre. Adjon az Isten hozzá mindannyiunknak szebb jövőt!

Mihályi Molnár László, Szepsi-Felvidék
MVSZ felvidéki OT alelnöke
Kárpáti harsona és a Honlevél főmunkatársa


Kiemelt tartalom:
  • Szellemi műhely - gondolatok, írások életről, értékekről és az igazságról
  • Kárpáti Mozi - videók, filmek, minden, amit érdemes megnézni, meghallgatni
  • Támogass minket - Kérjük Önöket, hogy lehetőségeikhez mérten anyagiakkal is segítsék munkánkat.

Kárpáti Harsona
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.